Extrém Sportok: Siklóernyő

Siklóernyő: Merev tartást biztosító elemektől megfosztott hordozó felületű, hajtómű nélküli repülőszerkezet. A siklóernyő az ejtőernyőből kifejlesztett repülő- és extrém sporteszköz, amely a madarakhoz hasonlóan a szél energiáját és a felfelé szálló légáramlatok felhajtó erejét használja fel a földről való felemelkedéshez és a repüléshez. A sportág hivatalos nevefüggővitorlázás. Újabb változatainál, a motoros siklóernyőknél már kis teljesítményű belsőégésű motor is van, amely egy propellert hajt meg.
 Siklóernyő fajták: 
• egyszerű siklóernyő
 • motoros siklóernyő, amelyből két típus van: hátimotoros siklóernyő, és a tricikliszerű ún. siklóernyős trike. A siklóernyő tulajdonképpen egy speciális, mesterséges szálasanyagú fonalakból szőtt szárny. Felső felületén a levegő áramlása gyorsabb, mint alul, így alul nyomás, felül pedig szívóhatás (felhajtóerő) keletkezik. A siklóernyőt a szárnyprofil alakjának módosításával lehet irányítani a zsinórzat segítségével. A pilóta, miután nekiiramodott (esetleg meghúzatták) és sikerült felemelkednie a talajról, egy ülésben foglal helyet, amelyet a siklóernyőhöz rögzített, speciális anyagból készült kötelek tartanak. A felemelkedés csörlős vontatással is lehetséges. A siklóernyő részei: 
• Felsővitorla 
• Alsóvitorla 
• Beömlőnyílás 
• Stabilizátor lap 
• Zsinórzat (6-7 méter hosszú, selyemszál védőszövettel körűlszőve, vagy ún. versenyzsinórok, amelyek anyaga általában kevlár) 
• Fékzsinórok (a kilépő élekhez vannak rögzítve) 
• Fékfogantyú (a két fékzsinór aljára kötött fogantyú) 
• Beülő. 
A siklóernyő gyakran felbukkan más légi sporteszközök kiegészítőjeként is. Az ejtőernyő és a siklóernyő keveréke a Hellracer. A startolás mindig széllel szemben történik, hogy a kupola feltöltődjön, és lassan tudjunk startolni így alapvetően elmondható, hogy a siklóernyős repüléshez nem ideális a szélcsend, ahogy az erős szél sem, ami felránthatja a pilótát. Ezért a legjobban repülhető tartomány a kb. 2–5 m/s-os szélsebesség (7–18 km/h) startolható . Általánosságban elmondható, hogy az ernyő max. sebességénél erősebb szélben nem tanácsos repülni, mivel ilyenkor elkezdünk tolatni. A pilóta miután elstartolt egy hegyről, és sikerült felemelkednie a talajról, egy speciális ülésben foglal helyet, amelyet a siklóernyőhöz biztosítással ellátott karabinerekkel rögzítenek. A felemelkedés csörlős vontatással is lehetséges sík terepen. Az ernyők átlagban 8-11-es siklószámmal süllyednek a levegőben, ami jóval lassabb ugyan az ejtőernyős süllyedésnél, azonban korántsem elég egy több száz km-es távrepüléshez. Így a pilóták a meleg légáramlatok megkeresésével tudnak jelentős emelkedést produkálni a termikek erősségétől függően, valamint a hegy szeles oldala mellett "keletkező" lejtőszéllel emelkedhetnek a szükséges magasságba. A siklószám azt adja meg, hogy a siklóernyő extrém sport egységnyi magasságból milyen távolra képes siklani. Ha azt mondjuk, hagy valamely ernyő siklószáma 8,5, az azt jelenti, hogy 1 m magasból 8,5 m távolságra tud elsiklani. Siklóernyővel több ezer méterre is fel lehet emelkedni, amíg csak tudunk. A biztonságos repüléshez nagyon magasban oxigénpalack szükséges. További veszély a magasban a hideg. A pilóták ezért overallban és kesztyűben repülnek. A legnagyobb veszély a zivatar, ami egy nagyobb gépre is veszélyes. A zivatarfelhő ugyanis beszívja a pilótát és ernyőjét és olyan magasba repíti, ahol hideg és oxigénhiányos a környezet, valamint egyéb veszélyek vannak. Emiatt tanácsos elkerülni ezeket a zivatarcellákat.